Pretty Hate Machine

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Nine Inch Nails Pretty Hate Machine
nagylemez
Megjelent	1989. október 20.
Felvételek	Right Track, Cleveland; Blackwing & Roundhouse, London; Unique, New York; Synchro Sound, Boston
Stílus	Indusztriális rock, szintipop, dance
Nyelv	angol
Hossz	48:42
Kiadó	TVT Records
Producer	Trent Reznor, Flood, Adrian Sherwood, Keith LeBlanc, John Fryer
Kritikák
AllMusic link Q link
Nine Inch Nails-kronológia
Pretty Hate Machine (1989) Broken (1992)
Sablon • Wikidata • Segítség

A (Halo 2 néven is ismert) Pretty Hate Machine egy 1989-ben megjelent Nine Inch Nails album. A Pretty Hate Machine a második hivatalos Nine Inch Nails kiadvány és a zenekar első nagyobb kiadványa.

Esténként a Right Track Studio-ban mindenesként és WC-takarítóként dolgozó Trent Reznor arra használta a stúdiót használaton kívüli időben, hogy rögzítse és megalkossa saját zenéjét. Mivel a hangszerek többségén tudott játszani, billentyűk, dobgép, gitár és sampler segítségével felvett egy demót.

A menedzser John A. Malm, Jr.-ral összefogva elküldték a demót különböző lemezcégeknek. Reznor sokuktól komoly ajánlatokat kapott. A TVT Records céggel kötött szerződést, amely addig elsősorban novelty és televíziós jingle (szignál) lemezeket jelentetett meg.

A Pretty Hate Machine-t ezután különböző stúdiókban vették fel a világ minden táján, amely során Reznor olyan – példaképeinek is számító – producerekkel dolgozott együtt, mint Flood, Keith LeBlanc, Adrian Sherwood és John Fryer.

Az album 1989. október 20-án jelent meg, és a kritika pozitívan fogadta. Rádiók kezdték játszani az olyan kislemezek miatt, mint a „Down in It”, a „Head Like a Hole” és a „Sin”. Az album népszerűsége élőszóban terjedő híre miatt is nőtt, és underground kultusz épült köré. Reznor gyorsan szerződtetett egy koncertzenekart a The Jesus and Mary Chaint kísérő turnéra, amelynek a későbbi Filter zenekar frontembere, a gitáros Richard Patrick is tagja volt. A NIN fellépései a dalok stúdió verziójának hangosabb, agresszívabb változatáról voltak ismertek, és a hangszereik szétzúzásáról a koncert végén. Reznor előszeretettel törte ki a drága szintetizátorok billentyűit a cipője sarkával.

Az album megjelenése óta előkerült egy Purest Feeling c. felvétel. Ez a bootleg album a PHM legtöbb dalának eredeti demó felvételeit tartalmazza, valamint néhány olyat, amely azon nem jelent meg ("Purest Feeling" és "Maybe Just Once").

Az egész albumot feldolgozta egy vonósnégyes 2005-ben The String Quartet Tribute to Nine Inch Nails' Pretty Hate Machine címmel, Eric Gorfain átiratával.

A Pretty Hate Machine gyártása megszűnt a TVT Records-nál, de a Rykodisc Records újra kiadta 2005. november 22-én, a csomagolás kis változtatásával. Reznor érdeklődését fejezte ki egy „deluxe kiadás” létrehozása iránt surround hangzással és új/ritka remixekkel, a The Downward Spiral újrakiadásához hasonlóan. A Rykodisc támogatta az ötletet, de ahhoz nem eléggé, hogy hajlandó legyen Reznornak fizetni a megvalósításért. [1]